A mozgás testünk számára létszükséglet. Szervezetünk mindig az aktivitás szintjéhez adaptálódik, a magasabb aktivitás jobb funkciót eredményez. Amikor a mozgás valamiért nem valósul meg, testünkben gyors változások történnek. Amennyiben az egyes szöveteket nem éri megfelelő inger leépülő folyamatok indulnak el bennük. Az immobilizáció időtartama meghatározza a szövet leépülésének mértékét és hogy milyen hosszú idő kell az eredeti állapot helyreállításához a rehabilitáció során.

A csont- és a porcszövet legfontosabb ingere a kompresszió. Ezt a gravitáció maga és az izomműködés biztosítja, amely a függőleges testhelyzet és a fizikai aktivitás révén valósul meg. Mozgáshiány esetén a csonttömeg csökkenése következik be, mert megfelelő inger nélkül a bontó folyamok kerülnek túlsúlyba. A porcszövet tartós immobilizáció esetén elvékonyodik és csökken a proteoglikán koncentrációja. Két hónapos immobilizációnál már visszafordíthatatlan porcelhalás következhet be.

Az izomszövet ingere a kontrakció, vagyis az összehúzódás. Az izmok működése esszenciális a mozgáshoz, és rendszeres aktivitás hiányában az izomszövet jelentős vesztesége következhet be. Az immobilizáció során az izmok atrófiája, vagyis zsugorodása következik be, mivel az inaktivitás miatt csökken az izomszövet terhelése és stimulációja. Az izomrostok elveszítik erejüket és méretüket, ami az izomteljesítmény és a funkcionalitás csökkenéséhez vezet.

A kötőszövetek, így a myofascia, az ínak és a szalagok adekvát ingere a nyújtás. Az immobilizáció vagy a mozgás hiánya azonban hátrányosan befolyásolja a kötőszövetek állapotát. A kollagénrostok kisebb terhelés esetén kevésbé rendezettek és gyengébbek lehetnek, míg a túlzott terhelés esetén túlterhelődhetnek és sérülhetnek.

A megfelelő rehabilitációs programok és a rendszeres mozgás kulcsfontosságúak a szövetek optimális állapotának fenntartásához és az egészséges funkcióhoz.